Miről is van szó?

Itt az ideje, hogy beszámoljak arról, mennyit fejlődtem az utóbbi hetekben a kommunikáció terén. Most, hogy már egyre inkább azt tudom csinálni, amit szeretnék, és nem csak azt, ami éppen összejön, anya sokkal jobban megért, mint korábban. (Persze ebben az "ez éppen melyik sírása?" típusú kitalálósdiban is egész jó volt, de azért így csak könnyebb dolga van…)

Tehát, ami eddig volt:

Éhes vagyok: Elbőgöm magam.
Álmos vagyok: Elbőgöm magam.
Fáj valamim: Elbőgöm magam.
Unatkozom: Elbőgöm magam.
Ölelésre vágyom: Elbőgöm magam.

Mostanság viszont:

Éhes vagyok: Természetesen elbőgöm magam, de közben határozottan célozgatok a problémára úgy, mint "ammama", "mammama", "mamma", "amma", "umma" vagy éppen "ammu". (Egyébként nagyjából ez az egyetlen témakör, amiben hajlandó vagyok kvázi-verbálisan is megnyilatkozni.) Abban a szerencsés esetben, ha anya épp mellettem fekszik, nem is nagyon pazarlom az időt fecsegésre (elvégre a "tett halála az okoskodás"), hanem minden teketóriázás nélkül ráfordulok a célterületre – csomagolástól függetlenül.
Álmos vagyok: Ha anyáéknak mázlija van, akkor kéznél van a gyürkemacim, és azt elkezdem az arcomba húzgálni, hogy alaposan elbújhassak a világ zaja és a rengeteg látványosság elől. Ha anyáéknak nincs mázlija, akkor nincs kéznél a gyürkemacim, és először csak nyüszögni kezdek, de rövid időn belül előveszem a legvelőtrázóbb és legmegfejthetetlenebb ordításomat, ami persze megtévesztésig hasonlít az összes többi sírásom egyvelegéhez, így mire sikerül kideríteni, mi is a bajom, az egész család jól leizzad.
Fáj valamim: Ilyesmi szerencsére csak az oltások alatt szokott előfordulni, akkor pedig igazán nincs sok megfejtenivaló.
Unatkozom: Bőgés helyett ma már inkább nekilátok öntudatosan veszekedni. Rendszerint már attól helyreáll a lelki békém, hogy ilyenkor anya vagy apa odajön, és mond két jó szót, de ha már ott vannak, kikiabálok magamnak egy kis csörgőzést, rágcsálást, csiklandozást vagy tornázást is.
Ölelésre vágyom: Na ez egyre kevésbé késztet sírásra. Ugyanis rájöttem, hogy ha kinyújtom a kiszemelt áldozat felé a két karomat, akkor viszonylag gyorsan fel fog venni. Ha ismét az a szerencsés helyzet áll elő, hogy az illető mellettem fekszik, akkor nekiállok szó szerint felkapaszkodni rá, persze csak attól az önzetlen szándéktól vezérelten, hogy könnyebb dolga legyen…

Szóval ezeket tudom.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s