Kertelés – tavasszal

És akkor íme a folytatás, a kertelés tavaszi fejezete. Hm, itt a tavasz is olyan dolgokat hozott ki belőlem, amiket korábban nem gondoltam volna, jelesül pedig a kertészkedést, veteményezést.

A tavasz tehát már nem a madarakról szól, eddig mi dolgoztunk értük, most ők dolgoznak értünk. Legalábbis nagyon remélem, hogy segítenek majd kordában tartani a helyi rovarpopulációt. A tavasz ugyanis itt elsősorban a növényeké. Ahogy pedig korábban már írtam, van mit csinálni.

 

A kert díszeiről

A tél sajnos csak nagy nehezen vonszolta odébb magát, de aztán végre beindult a felmelegedés, és egyik napról a másikra előbújtak az apró növénykék. Első köztük természetesen a hóvirág volt, de – ha minden igaz – sikerült felfedeznem egy gólyahírt is a kert elejében. Ahogy kezdetét vette a zöldülés, lassan kiderült, hol van a kertben élet, miben van fantázia, és mi az, amit ki kell irtani, át kell rendezni, le kell cserélni.

A kert egyik főszereplője a fenyő. Van belőle vagy hat darab, mindegyik bőven tíz méter fölött (lehet, hogy van húsz is, saccolásban rossz vagyok). A biosz órákról ismeretes, hogy nem sok minden terem meg a fenyők alatti talajon, no ennek itt ékes példája látható: a több köbméter összelapátolt tűlevélen kívül tényleg semmi más nem található ezeken a területeken.

Szintén meghatározó növények a főleg a kerítés mentén sorakozó tuják. Ők sokkal megengedőbbek az aljnövényzettel szemben, helyet adnak a gaznak, a hóvirágnak és tulipánnak is. Szegény tuják itt-ott elég sárgásak, kopottak. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan lehetne “felvidítani” őket.

Az imént említett tulipán egészen kalandos jószág: a kert legkülönbözőbb pontjain képes felbukkanni. Volt, amelyiket hagytam ott, ahol van, de amelyikhez még volt erőm és türelmem, azt átültettem az egyik cseresznyefa köré – követve a tulajok példáját. (Ez amúgy nem is olyan egyszerű munka, mint amilyennek látszik. Ezek a fránya tulipánhagymák ugyanis irtó mélyen vannak, meglehetősen nehéz őket kiásni, és közben az is elő-előfordul, hogy az ásó vagy a kapa, elmetszi a szárukat. És végre sikerült egyet épségben kiemelni, akkor ásni kell neki egy ugyanolyan mély lyukat, ami megint csak nem egyszerű feladat, mert a történethez az is hozzátartozik, hogy elég kemény, összeállt itt a talaj, tele kövekkel és egyéb építési hulladékkal.)

Apropó cseresznyefa! Belőlük egyelőre kettő van. Már szépen rügyeznek, alig várom a cseresznyevirágzást!

De térjünk vissza a virágokra! A kertben elszórtan található egy csomó kis hagymás virág, van amelyiknek a nevét sem tudom. Viszont mivel az egyik fő projekt a füvesítés, ezért igyekeztem a legtöbbjüket kimenteni, és meghatározott területekre csoportosítani – több-kevesebb sikerrel. Így kialakítottam a kertben két nagy virágágyást és a meglévő mellé még két sziklakertet. A kertben bőven akad kisebb és nagyobb kő is, előbbiekből lettek a virágágyások szegélyei, utóbbiakból a sziklakert. Ezt már be is ültettem, a virágágyások viszont helyenként még viszonylag kopárak, de már elkezdtem virágmagokat válogatni a benépesítésükhöz.

Még egy rejtélyes növényről szeretnék mesélni. Ez (meglepő módon) a fenyőfák közelében burjánzott el, kedves zöld levelei és kékes-lilás virágai vannak, de szinte teljesen kezelhetetlen. Amíg nem virágzott, azt hittem, hogy valami szulákféle, de amióta megjelent rajta a rengeteg kis virág, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a télizöld meténg. Állítólag azon ritka talajtakaró növények közé tartozik, amik vígan elélnek a fenyők alatt is, de azért teszünk egy kísérletet, és megpróbáljuk lecserélni fűre. Amilyen terjeszkedős fajta, úgyis visszanő, ha a gyep nem bírná a terepviszonyokat…

 

A veteményesről

Nos, igen. Én sem hittem volna, de veteményezésre adtuk a fejünket. A zöldségeskert nem túl nagy, de arra éppen elég, hogy néhány zöldséggel ellássa a családot. Ennek reményében nekiálltunk gyomlálni, trágyázni, ásni, kapálni, vetni, palántázni, meg egyéb nyalánkságokat elkövetni, ami egy vidéki ember számára alighanem totál hétköznapi dolog, de nekünk nem az. Sőt! Minden teljesen új! Így aztán hosszasan kérdezgetjük – feltehetően banális dolgokról – a kertészetek dolgozóit némi derültséget kiváltva, ismerősöket faggattunk kertgondozási szokásaikról, esténként pedig Bálint gazda, és más elvetemült kertészek oldalait böngésszük – éljen az internet!

Mostanra eljutottunk odáig, hogy a föld alatt pihennek az első magocskák, mi pedig halkan reménykedünk, hogy előbb-utóbb tényleg zöldség lesz belőlük. No jó, a cél érdekében időnként öntözzük is őket.

Ha az időjárás és a kártevők is úgy akarják, akkor nyáron ezeket tehetjük saját termésből az asztalra: cseresznye, ribizli, szőlő, szeder, sárgarépa, petrezselyem, retek, zöldborsó, paradicsom, paprika (utóbbi kettő még máshol várja a szebb jövőt, de már le vannak zsírozva a palánták), bazsalikom, rozmaring, zsálya, metélőhagyma (vagy snidling, ha valakinek így ismerősebb).

Ó, hát a szederről még nem is meséltem! Őkelme a hátsó kerítés mentén terül el. Idejöttünkkor komplett dzsungelt képezett több négyzetméteren, de első teendőim között alaposan megritkítottam a pimasz kis jószágot. Azt terveztem, hogy szerkesztek neki egy masszív támépítményt, amivel kordában tarthatom, már el fűrészeltem is néhány megfelelő méretű bambuszt (ezekből rengeteg van raktáron), és oda is támasztottam a kerítéshez őket, hogy majd leszúrom, és húzok közéjük némi dróthálózatot, de amióta megtörtént a kurtítás, az azóta újfent gyarapodásnak indult szeder nagy sértődöttségében inkább a szomszéd kertet célozta meg, így a kerítés innenső oldalán egész kezelhető a helyzet. A támépítmény ettől függetlenül el fog készülni, mert ki tudja, mikor unja meg a szomszéd a bepofátlankodó növényt, és mikor fogja visszatérésre bírni egy alapos metszéssel.

 

A komfortelemekről

Persze nem csak munka van a kerttel. Ha már ennyi fa áll benne, kihasználtuk az alkalmat arra, hogy végre kiköthessük a nászajándékba kapott függőágyat, amiben aztán nagy megelégedettséggel, valamint a pudingéval hasonlatos halmazállapotban és agyműködéssel tespedhetünk a délutáni napsütésben. Mindaddig, amíg centi vastag földdel díszített gumicsizmájával nem landol a hasunkon a drága gyermek…

Amit szintén nagy lelkesedéssel fogadtunk, bár még nem volt alkalmunk kipróbálni, az a tűzrakó hely. Alig várom, hogy beinduljon a grillszezon, és finomabbnál finomabb pecsenyékkel örvendeztessük meg kisebb-nagyobb családunkat és baráti köreinket!

Csenge már így is nagyon élvezi a kertet, de hogy neki is a kedvében járjunk, szeretnénk majd építeni neki egy homokozót. Remélem, ezzel majd sikerül rávenni, hogy ne a veteményesben garázdálkodjon, hanem a homokban…

Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenem a medencéről. Rengeteg kétség lebegi még mindig körül, ugyanis nem túl felhasználóbarát, de messze van még a nyár, még akármi is történhet vele…

 

Hamarosan képekkel is fogom dokumentálni, mi minden történt a kerttel, de nem szeretném elsietni a dolgot, megvárom, míg teljes fényében fog pompázni, és valóban megér pár “ilyen volt-ilyen lett” fotót. Addig azért itt van egy rövid válogatás a kertben nyíladozó tavaszi virágokról:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s