Születésnap, farsang, pöttyök, egyebek

Egy mozgalmas február végén járunk.

A hónap elején megint részünk lehetett egy kis valódi télben, itt nálunk a hegyen 20-25 cm hó is lehullott, Apa pedig reggelente -20 fokokon vergődte át magát az autóig. Most meg már szinte az utolsó hókupacok is vereséget szenvedtek a napsugarakkal szemben, a tuják alatt nyílnak a hóvirágok,

és az első tulipánhajtások is előmerészkedtek a fagyos föld alól.

A hónap közepén egyszerre több ünnepre is készültünk.

Először is a klubos farsangra, ami azért volt szívünknek különösen kedves, mert jelmezbál kategóriában ez volt Csengének Az Első. Ki is gondolta, hogy ő Babóca, a katicakislány szeretne lenni, aztán együtt össze is állítottuk a jelmezt. Lila (helyett bordó) ruhácskája Emesének köszönhetően már volt, ehhez kapott csápokat fekete szöszös drótból (fogalmam sincs, mi a hivatalos neve), a szárnyait pedig egy nagy tálon megformázott papírmaséból készítettük – közösen, mert így volt igazi a mulatság.

A farsang napján hatalmas zimankó közepette evickéltünk le a hegyről a party helyszínére, így ennek és a nagy nyüzsgésnek köszönhetően, az esemény jelentőségéhez egyáltalán nem méltó módon egy darab fotó sem készült Babócáról…:(

Megörökítettük viszont Legóék mulatságát. Alant éppen széki négyest járnak…

Aztán elérkezett Csenge 4. születésnapja! Hihetetlen, de az én kis szöszös homlokú, szuszogó gombócom…

…mára ekkora hölggyé cseperedett:


Ilyenkor a bolti ajándékok mellett szeretek magam is készíteni valami apróságot, akár úgy is, hogy Csenge látja, mert olyan jó látni az izgalmat és az érdeklődést, ahogy lesi, hogyan születik meg egy-egy alkotás, no meg, hogy mikor készül már el végre. Szóval ezúttal egy horgolt mamusz volt a (félig-meddig) meglepetés.

A leírást itt találtam, de persze a méretnek megfelelően változtattam egy-két apróságon.

Volt persze torta is. Csenge kívánságának megfelelően katicával, méhecskével és virágokkal (sajnos a pillangó és a kukac már nem fért rá, sőt ha a torta felszíne nem szab határt, akkor kb. a komplett ökoszisztéma rákerült volna…), és hogy egy picit magamnak is kedvezzek, tej nélkül.

De a saját készítésű meglepetések terén kétség kívül Pista papa vitte el a pálmát. Történt ugyanis, hogy Csenge néhány éve kapott Danitól egy ilyen tűzhelyet:

Forrás: ajandekkatalogus.hu

Aztán teltek a hónapok, és Csengével együtt az igényei is egyre nőttek, míg egy nap közölte, hogy ehhez a tűzhelyhez biza sütő is dukál… Ekkor összedugtuk a fejünket Csilla nagyival (na ja, az ilyen jellegű, férfiak ellen irányuló merényletek mindig valamilyen asszonyi összeesküvés során születnek), és kitaláltuk, hogy Pista papa beleépíthetné a tűzhelyet egy komplett kiskonyhába. El is vitték a játékot, Csengének pedig beígértük, hogy karácsonyra gyönyörű konyhát kap majd helyette/belőle. A fúrás-faragás-csiszolás-lakkozás addig húzódott, hogy eltelt a karácsony – konyha nélkül. Persze az egésznek én ittam meg a levét, ugyanis Csenge arra a kérdésemre, hogy süt-e nekem palacsintát (az ideiglenes, kartondobozból összeeszkábált tűzhelyen), közölte, hogy nem, majd csak azon, amit a Pista papa csinál neki. Erre megsürgettem a maestrót, mondván, hogy az ő lelkén fog száradni, ha palacsinta nélkül maradok. Így a születésnapi bulira végre el is készült a csoda – tűzhellyel, sütővel, hűtővel, mosogatóval, csurgatóval és akasztókkal. Íme:

És mi minden történt ezalatt Marcival?

Gyarapodott fejlődött, ahogy illik. Az, hogy a hátáról az oldalára tud fordulni, nem újdonság, hiszen ezt már – sokkoló módon – két naposan bemutatta a kórházban. A hasról hátra fordulást karácsonykor pipáltuk ki, az imént említett, hátról indított forgásból pedig január közepén érkezett meg a hasára. Azóta zabálnivalóan fókázik és tolat, hogy hamarosan 12 km/h-s sebességgel kússza-mássza be bérleményünk összes termeit.

Testi-lelki jóllétét az ébren töltött órák 95%-ának végiggurgulázásával-gagyarászásával, illetve röpke 7,5 kilós súlyával igyekszik alátámasztani.

Egyedül ez a fránya ekcéma tör még mindig borsot az orrunk alá, de úgy tűnik, lassan-lassan sikerül felülkerekednünk rajta. A kezdeti sikertelenség után tovább szigorítottam a diétát, most már kizárom a lehető legkisebb esélyét is az alávaló tehéntejfehérjének, ami többek között azt jelenti, hogy kénytelen vagyok kizárólag itthon sütött kenyeret enni, minden “nyomokban tartalmazhat” típusú ételt száműzni, és csilliókat költeni különböző bio- és reformélelmiszer-boltokban. Citrusfélék továbbra is csak minimális mértékben jöhetnek szóba (kb. csak akkor, amikor citromlével ízesítek egy-egy tejtermékpótló ételt), banánból pedig, amivel a kieső kálcium egy részét igyekszem pótolni, csakis bio verzió mehet a reggeli turmixba. Bő egy hete újabb gyanúsított is képbe került, ugyanis egy reggelire elfogyasztott rántotta után estére Marci pöttyei a szokottnál is csúnyábban néztek ki, így a tojást is kihúztam az étlapról. Ez mondjuk nem kis kreativitást igényel főzés-sütés fronton, de az első kétségbeesés után kiderült, hogy azért tej- és tojásmentesen sincs minden veszve. Ezt bizonyítandó íme a diétás és fincsi farsangi fánkunk:

(Hogy közérdekű is legyek, itt a receptje: 50 dkg liszt, 1 csomag instant élesztő, 2 csipet só, 3 teáskanál cukor, 2,5-3 dl víz – összegyúrni, kelni hagyni, forró olajban pirosra sütni, nagy hirtelen jól megenni, tíz ujjunkat végignyalni. A recept ebből a kincsesbányából származik.)

A diétán túl homeopátiás vonalon is folytattuk a próbálkozást: a gyerekorvos ismét szerváltást javasolt, ami (kopp-kopp-kopp) beválni látszik.

Hogy végül a sok kísérletezés közül mi vezetett javuláshoz, egyelőre nem tudom, de a lényeg, hogy jó két hónap után Marci arcát, nyakát és karjait végre nem borítják száraz, hámló, viszkető, duzzadt, vörös foltok.

Persze hamarosan letesztelem, hogy minek köszönhető ez az örömteli változás, de előbb még hátra van számunkra egy nagy átvészelnivaló… A hónap híre ugyanis, hogy megkaptuk Marci műtéti időpontját: kevesebb, mint két hét múlva összeöltik a Babó másfél mosolyát.

Most ekörül forog szinte minden gondolatunk. Jaj… Nem részletezem, mennyire be vagyok rezelve, és milyen furcsa érzés, hogy némiképp “új arca” lesz a fiamnak… Elhatároztam, hogy ügyesek és erősek leszünk, túlleszünk rajta, gyorsan teljes gyógyulásig szeretgetjük Marcit, aztán még gyorsabban el is felejtjük az egész tortúrát. Így lesz.:)

Ezzel zárom is ezt a hosszúra nyúlt, februári bejegyzést, és csendben reménykedem, hogy az akciódús hónapkezdés után egy szép, nyugodt, tavasz illatú március vár ránk…

Advertisements

3 thoughts on “Születésnap, farsang, pöttyök, egyebek

  1. A kiskonyha csudaklassz lett! 🙂
    A Babócáról valóban nagy kár, hog ynem készült kép, szívesen megnéztem volna! A tálról hogyan sikerült leszedned a papírmasét? Én egyszer próbálkoztam, jól meg volt olajozva, de sehogy nem akart lejönni 😦 És hány napig szárítottad?

  2. A műtéthez nagy erőt kívánok! Elhiszem, hogy be vagy rezelve, reméljük, minden simán fog menni és Marcid is simán veszi majd!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s