Kendő vagy csatos? – egy meglehetősen szubjektív hordozóeszköz-összehasonlító elemzés

Sokáig azt gondoltam, hogy nekem kendőn kívül nem lesz más hordozóeszközöm. Még Csenge törpekorában próbálkoztunk a mei tai-jal, de hamar leszoktunk róla, az erszényt túl kötöttnek találtam, a rugalmas kendőt valahogy soha nem sikerült olyan szorosra kötnöm, hogy igazán biztonságosnak érezzem (vagy ha igen, akkor már rosszul voltam benne), stb-stb. Még a csatos volt az, amivel kezdetektől és kitartóan szemeztem, végül Marcinál beadtam a derekam, és vettünk egyet. Aztán magamat is meglepő módon teljesen rákaptam. Közben persze nem tudtam elszakadni a kendőtől sem, nekem még mindig az A Hordozó, és ez a kétféle szerelem arra ösztönzött, hogy összeszedjem, melyik miért is vált/válik be – nekem. Hangsúlyozom, hogy ez többnyire egy nagyon szubjektív összehasonlítás lesz, de azért a közérdekűség érdekében belecsempészek majd egy kis szakmaiságot is.

Miért a csatos?

Mielőtt belekezdenék, szeretném tisztázni, mit is értek csatos hordozó alatt, hogy egyre gondoljunk. Nagyon röviden a csatos hordozó (leánykori nevén SSC) olyan ortopédiailag helyesen kialakított eszköz, ami biztosítja a babák számára a gerinc és a csípő egészséges tartását, szóval semmi esetre sem ilyen, hanem pl. olyan, mint a miénk is, de van még sok-sok remek márka, még hazai is. (A példák önkényesen kiragadottak, nem fedik le a teljes piacot, sem a megfelelő, sem a nem megfelelő hordozók terén. Bővebben a csatosokról itt olvashattok.)

A sokáig csak plátói viszonyom a csatossal akkor manifesztálódott, mikor rá kellett döbbennem, hogy az állandóan rajtam csüngő időszak Marci esetében sokkal nagyobb súllyal jár, mint amit Csengével tapasztaltam (aki egyrészt még golyó-korában is jóval könnyebb volt, aztán viszonylag hamar légies hölggyé vált, ráadásul sajnos picinek őt még nem hordoztam annyit, mint Marcit). Én meg csak nem leszek testesebb, így a meglehetősen csontos vállamról muszáj volt valahogyan átterhelni más területekre is a súlyt. Persze egyéb praktikus okok is közbeszóltak, mint az, hogy a csatos hordozókat nem kell megmártani a sárban, de ez önmagában még nem volt elég indok.

Szóval miért a csatos? Ahogy előbb írtam, hihetetlen megkönnyebbülés volt, hogy Marci kilóit már nem kizárólag a vállaim tartották, hanem a meló nagyrészét a derekam vette át, így sokkal később kezdem kényelmetlenül érezni magam. Másik nagyon rabul ejtő dolog a gyorsasága: a már rám állított csatost ugyanis tényleg csak csitt-csatt alapon fel kell dobni, és szaladhatok is ki a kertbe, hogy elcsípjem a postást, aki végre hajlandó volt becsöngetni. Akik olvassák a blogot, azt is tudják, hogy Marci elég sietősre vette a mozgásfejlődést, viszonylag korán éreztem azt, hogy már lekéri magát, és azóta is viszonylag sok időt szeret mozgással (konkrétan ücsörögve püföléssel és kapaszkodva álldogálással) tölteni. Így aztán elég hamar beköszöntött nálunk a fel-le korszak, amit nagyon megkönnyít az, hogy a csatos a derekamon maradhat, és csak ki-be kell pakolnom a kislegényt.

Még egy kis ínyencség. Kezdő hordozókat sokszor elbizonytalanít a környezet visszajelzése. Ezzel kapcsolatban talán érdekes észrevétel, hogy úgy látom, mást vált ki a csatos hordozó az emberekből, mint a kendő. A kendőre még mindig nagy – hogy úgy mondjam – rácsodálkozással tekintenek a járókelők (az a bizonyos ufó-érzés, amit már annyian átéltünk), míg a csatos ennél jóval konformistább, akárki láthatja, hogy direkt erre a célra gyártották, nyilván nem lehet olyan elvetemült dolog… Szóval ha valakinek még komolyan befolyásolja a közérzetét a fent említett ufóság, érdemes megfontolnia ezt a szempontot. (Bár hozzá kell tennem, hogy nyugi, higgyétek el, hogy a lehető legjobban teszitek, amit tesztek, és ha ez a hit megvan, akkor tök mindegy lesz, hogy ki hogyan néz a batyutokra…)

És miért a kendő?

Bármennyire is szuper dolog a csatos, továbbra sem tud egy sor olyan kunsztot, amire szükségünk volt/van/lesz. Nem lehet benne csípőn hordozni, illetve kicsikarhatunk belőle valami csípőnhordozásfélét, de nagyon nehézkes a történet, és újszülöttekkel például abszolút felejtős. Nem olyan magától értetődő benne a szoptatás, az én alkatommal mondhatni mission impossible. Bizonyos alkatú és méretű anyák esetében pedig felmerül az a probléma is, hogy a merev pántok elnyomják a mell-hónalj területet, és csomósodást okoznak. (Eleinte azt hittem, csak nekem sikerült így járnom, de aztán tudomásomra jutott, hogy másnak is volt ilyen gondja.) Persze most úgy tűnhet, hogy “miért a kendő” címszó alatt azt taglalom, hogy “miért nem a csatos”, de valójában mindezzel arra akartam rávilágítani, hogy a kendő még mindig a legsokoldalúbb, hiszen gond nélkül lehet benne szoptatni, csípőn hordozni, stb., valamint a legsimulékonyabb eszköz, amivel mindenki megtalálhatja a számára legkíméletesebb kötést.

És ami még egy különös tapasztalat, és a szubjektívnél is szubjektívebb indok a kendő mellett: nekem/nekünk valahogy ezzel igazán összebújós a hordozás… Másképp gömbölyödik bele, és benne hozzám Marci, más az egész atmoszférája így a hordozásnak. A szubjektíven belül objektív tapasztalat ezzel a mássággal kapcsolatban, hogy a kendőben Marci hamarabb megnyugszik és/vagy elalszik. Még egy adalék a kendőt jellemző extra érzelmi töltet alátámasztására: már Csenge is sajátos viszonyban volt vele, sokszor előfordult, hogy ha rosszkedvű volt, a kendővel takarta be magát, és amikor várandósan már nem tudtam hordozni, rendszeresen fészket épített belőle magának. Szóval ez a kendő…

A végére egy kis szakmai elemzés

Válaszd a csatost, ha olyan hordozót szeretnél, ami…

  • sportosabb kivitelezésű,
  • jobban terhel derékra,
  • könnyen megtanulható,
  • gyorsan és egyszerűen használható,
  • nem lóg le a földre.

Válaszd a kendőt, ha olyan hordozót szeretnél, ami…

  • sokoldalú, azaz minél több hordozási mód kivitelezhető vele,
  • kiváló segédeszköz szoptatáshoz is,
  • a leginkább egyénre szabható (helyesebben köthető),
  • kétséget kizáróan használható már újszülött kortól a hordozós kor végéig.

Ez a bejegyzés most csak a kendő-csatos páros összehasonlítására terjedt ki, amit azért nem éreztem teljesen haszontalannak, mert az emaileitekben ez a leggyakrabban előforduló dilemma. És ugyan korábban már írtam a hordozóeszközökről, tervezek egy alaposabb bemutató sorozatot is (unalmas óráimban, amikor Csenge óvodás lesz…;) ). De ha addig lenne valamilyen kívánságotok, amiről már nagyon szeretnétek olvasni mostazonnalnagyhirtelen, írjatok bátran, igyekszem teljesíteni!

(Ha lesz rá érkezésem, feldobom majd a cikket egy-két fotóval is, addig bocs a sok betűért…)

Reklámok

2 thoughts on “Kendő vagy csatos? – egy meglehetősen szubjektív hordozóeszköz-összehasonlító elemzés

  1. … vagy szerezz ilyet is olyat is, és minden nap azt válaszd, amelyikhez kedved van :-)) Mondja a két kendő, egy mei-tai, egy csatos tulajdonos..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s