Lássuk az importálást

Vajon sikerül-e?

Ha valami nincs meg, így keresd:
Google keresés – tárolt változat (cache)

csengobongo.freeblog.hu

zitamama.freeblog.hu

Reklámok

Fagyasszunk!

Itt a nyár. Sőt lesz még ősz is. A gyümölcsök és zöldségek sosem olyan szépek, ízletesek és egészségesek, mint ilyenkor, frissen. Ha a babánknak szerencséje van, éppen most kezdődik a hozzátáplálás időszaka. De akár nagyobb, akár kisebb a csemeténk, gondolkodjunk előre, és tegyünk róla, hogy télen is a lehető legegészségesebb, hazai gyümölcsöket, zöldségeket adhassuk nekik! Egyszóval fagyasszunk!

A legtöbb gyümölcs- és zöldségféle alkalmas a fagyasztásra, és így nem veszít annyit tápanyagtartalmából sem, míg befőzéskor jelentősen csökkenhet vitaminok, ásványi anyagok és rostok mennyisége. A lényeg, hogy mindig ép, egészséges és érett darabokat válassz ki. (A fagyasztóban ugyanis nincs utóérés, de a hibás zöldség vagy gyümölcs kiolvasztáskor gyorsan veszít minőségéből.)


A gyümölcsök fagyasztása


Tisztítás

Bármilyen gyümölcsről legyen szó, csak megtisztítva szabad elrakni. Fagyasztás előtt tehát mosd meg a kiválasztott darabokat, és távolítsd el a leveleket, szárakat! A héjat csak akkor hámozd le, ha darabolva vagy pépesítve szeretnéd elrakni a gyümölcsöt! A megtisztított gyümölcsöket csöpögtesd le, és tiszta konyharuhán szárítsd meg, hogy elkerüld a jegesedést!


Magozás

Kimagozni csak a nagyobb, könnyen eltávolítható magvú gyümölcsöket (barackot, szilvát) érdemes, mert a magozással sok értékes gyümölcslé is elvész. A mag kiszedéséhez vágd ketté a gyümölcsöt, de az is elég, ha a közepéig bevágsz, így egyben marad.


Szeletelés, darabolás

A fagyasztás előtt általában az almát, körtét, barackot szokták felszeletelni. Az almát és a körtét cikkekre is vághatod, a barackot elég elfelezni. A gyümölcsöket a vágott felükkel lefelé fordítva helyezd tálcára, fagyaszd kb. 4 órán át, majd utána csomagold be!


Pépesítés

A legtöbb fagyasztható gyümölcsöt elrakhatod pépesítve is. A mosás, hámozás és magozás után turmixgépben vagy gyümölcsreszelőn könnyedén pürét készíthetsz belőlük, csak közben ügyelj a tisztaságra!


„Gurulós” gyümölcsök

A piros bogyós gyümölcsök (eper, málna, ribizli, áfonya), de a meggy és a cseresznye is könnyen összeesnek, élvezhetetlenné válnak fagyasztás közben. Hogy ezt elkerüld, terítsd a megtisztított gyümölcsöket tálcára, így fagyaszd kb. 4 órán át, és csak utána csomagold be!


Csomagolás

Alapszabály, hogy csak akkora adagokat készíts, amennyi egy alkalommal elfogy, hiszen a kiolvasztott ételeket azonnal el kell fogyasztani. A csomagoláshoz használhatsz kisebb dobozokat (apró, törékeny gyümölcsökhöz, pépekhez) vagy zacskókat (nagyobb, keményebb gyümölcsökhöz), de minden esetben legyenek tiszták és szárazak. Készíthetsz vegyes adagokat is, így nem kell egyszerre több csomagot is megbontanod. Minden dobozra és zacskóra írd rá, hogy mi van benne, és mikor tetted el!


A zöldségek fagyasztása


Tisztítás

Zöldségek esetében szintén tisztítással kell kezdeni a feldolgozást. Távolítsd el a gyökeret, szárat, levelet, egyszóval minden olyan részt, amit nem szánsz fogyasztásra! Ezután következik a hámozás, a mosás (egyes zöldségek súrolást is igényelnek) és a szárítás.


Szeletelés, darabolás, pépesítés

A zöldségeket érdemes olyan darabokra aprítani, amekkorában fel szeretnéd majd használni. A legtöbb zöldségből püré is készíthető.


Egészben elrakható zöldségek

Bizonyos zöldségeket feldolgozás nélkül, közvetlenül a tisztítás után is elrakhatsz. Ilyen a kelbimbó, a paradicsom, a paprika és a hüvelyesek (borsó, bab).


Blansírozás

A legtöbb zöldségfélét blansírozni, azaz előfőzni is kell fagyasztás előtt. Tedd a megtisztított feldarabolt zöldségeket egy drótkosárba vagy szűrőbe, majd mártsd néhány percre forró vízbe! Az idő leteltével azonnal hűtsd le hideg folyóvíz alatt, vagy tedd jeges vízbe! Néhány zöldség blansírozási és eltarthatósági ideje (újraforrás utáni főzési idő / eltarthatóság -18 fokon):

  • Bab: 4-7 perc / 12 hónap
  • Borsó: 3-5 perc / 12 hónap
  • Brokkoli: 7-8 perc / 12 hónap
  • Burgonya: 3-4 perc / 6 hónap
  • Gomba: 5-7 perc / 12 hónap
  • Karalábé: 2-3 perc / 12 hónap
  • Karfiol: 3-4 perc / 8 hónap
  • Káposztafélék: 5-9 perc / 12 hónap
  • Kelbimbó: 5-6 perc / 12 hónap
  • Kukorica: 4-7 perc / 6-12 hónap
  • Sárgarépa: 3-4 perc / 12 hónap
  • Sóska: 6-8 perc / 12 hónap
  • Spenót: 5-8 perc / 12 hónap

Nem blansírozható zöldségek: hagyma, paprika, paradicsom, tök, uborka.


Csomagolás

Csomagolás előtt érdemes a zöldségeket tálcára terítve kb. 4 óráig fagyasztani, hogy megtartsák formájukat, és ne fagyjanak össze. Ezután ugyanúgy lehet elkészíteni az adagokat, ahogy a gyümölcsöknél.


Fűszernövények fagyasztása


A gyümölcsök és zöldségek mellett egyes fűszernövények (petrezselyem, zeller, kapor, stb.) is fagyaszthatók. Alaposan bezacskózva eltehetsz szárított, de friss, megtisztított növényt is. Egyedül a kapor nem bírja a hagyományos fagyasztást, ezért ezt előbb ugyanannyi vízzel össze kell keverni, és így becsomagolni.


További tippek a fagyasztáshoz


Mi fagyasztható?

  • Minden friss élelmiszer fagyasztható, kivéve: hagyma, retek, fejes saláta, egész tojás, szénsavas és üveges italok.

Fagyasztási módok

  • Érdemes a zöldségeket, gyümölcsöket tálcán szétterítve előfagyasztani néhány órán át, így jobban megőrzik formájukat, állagukat.
  • A fagyasztani való élelmiszert előbb hűtőben hűtsd le, hogy gyorsabban megfagyjon, és ne olvassza ki a már lefagyasztott ételeket!
  • Gyorsfagyasztás esetén nem képződnek nagy jégkristályok, így nem roncsolódnak a gyümölcsök és a zöldségek.

Fagyasztási idők

  • A borsó 3-4 perc alatt, a feldarabolt sárgarépa 5-6 perc alatt, a hasábburgonya 10-12 perc alatt fagyasztható -18 fokosra minőségromlás nélkül.

Csomagolás

  • Száraz élelmiszereket száraz csomagolóanyagba, pára- és légmentesen csomagolj, így elkerülhető a jegesedés és az összefagyás.
  • Érdemes lapos csomagokat készíteni, gyorsabban átfagynak, és könnyebben tárolhatók.
  • Pépeket, leveket fagyaszthatsz a sterilizálható tejtároló edényekben is.
  • Folyadékok esetében ne töltsd tele az edényt, hogy legyen hely a térfogatnövekedéshez.
  • Készíts egyszeri felhasználásra alkalmas adagokat!
  • Mindig feliratozd a csomagokat!


Forrás:

(Megjegyzés: a bejegyzés dátuma nem egyezik meg a cikk írásának időpontjával)

Mi lesz a nyolcadikkal?

Ez most amolyan babanaplós bejegyzés lesz. Marci fogairól. Csak ennyi. Bocs.

Már biztosan írtam valamikor, hogy Csenge sem volt az a gyors fognövesztő, nem is bántam, mert így a harapás-tesztelős időszak jócskán megelőzte az első fogak megjelenését, ami szoptatás szempontjából sokkal-sokkal komfortosabb, mint a piercing-lyukasztós verzió.

Szóval a fogzást Marci sem sieti el, ráadásul nála feltehetően közrejátszik a hasadék miatti elmaradás is. A sebésze tanácsára felkészültem mindenre – már, ami a fogakat illeti, és igyekszem nem türelmetlenkedni. Szerencsére az evést nem zavarta eddig sem, és külcsín szempontjából sincsen semmi komoly probléma.

Hosszas várakozás után 2012 nyarán előbújt az első 4 fog, plusz megjelent még valami a hasadék oldali 2. felső metszőfog helyén, amiről sokáig azt gondoltuk, hogy az lesz az 5. fog, aztán nem lett. Tulajdonképpen még mindig azt gondoljuk, hogy fog lesz belőle, de hogy mikor és milyen, az egyelőre rejtély. Azóta azért Marci növesztett még 3 fogat, így majdnem teljes a metszőfogak sora. Aztán majd kiderül, hogy abból a kérdéses dudorból lesz-e nyolcadik.

Ez itt a reklám helye

Nem szimplán családi kötelességből, de azért is, mert jók a cuccok, na… Hadd mutassam be nektek Em szappanjait!

Fotó: Csalános rozmaringos samponszappan (emszappan.blogspot.hu)

Az ember akármennyit is dolgozott rajta, a természet szépségeit eddig nem sikerült űberelnie, és bármilyen szépség is kerül ki a kezeink közül, biztosan találkozhattunk már vele valahol – fűben, virágban, kőben, állatban… Sőt meg merem kockáztatni azt is, hogy, amiben nem köszön vissza a természet szépsége, az nem is lehet igazán szép…

Szóval kár az erőlködésért, inkább használjuk, amit kaptunk – jobban jár a testünk és a lelkünk is.

Hát valami ilyesmiért ajánlom ezt a blogot. (Ja és ne csüggedjetek, ha a temérdek írás között elvész a linkje! Megtaláljátok a jobb oldali menüben azok között, “Ahova szeretek benézni”.)

Annyi mindenről kéne írni…

…hiszen Marci elmúlt egy éves, Csenge ovis lett, és lassan elmúlik felettünk egy újabb ősz. Én meg élvezem a számítógép nélküli létet, ami részben kényszerűségből adódik, mert ritkán tudok zavartalanul géphez ülni, részben viszont tudatos döntés, és mi tagadás, jólesik…

De azért nem maradhat el az őszi naplóírás.

Kezdem talán Marcival, aki szeptemberben egy éves lett. Mindent tud, amit egy böcsületes egyévesnek tudnia kell, szalad, minden elérhető magaslatot meghódít, bizonyos szavakat már tudatosan és helyesen használ. Az utóbbi hetekben pedig egy eddig számunkra viszonylag ismeretlen karakter kezdett el kibontakozni. Nem mondom, Csenge sem egy egyszerű eset, de Marci maga lett a megtestesült akarat. Ahogy ráébredt, hogy minden, amit tesz, hatással van a környezetére, egyre erőteljesebben kezdte kifejezni, hogy milyen irányban is képzeli el ezt a hatást. Még szavak nélkül is nagyon határozottan képes tudtunkra adni, mi a gondja, mit szeretne, és ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelte, akkor kitör a botrány. Teljesen új látvány számunkra például az “eldobom magamat” akció, valamint újabban a toporzékolás. (Ez alapján már egészen biztos vagyok benne, hogy utóbbi egy ösztönös viselkedési forma, ami valószínűleg a Margot Sunderland könyvében leírt, stresszhelyzetre adott “támadj vagy menekülj” válaszhoz köthető. Itt pár mondat erejéig kitérnék a hisztire. Sok helyen hallhattátok tőlem azt, ha valaki egyévesek vagy annál kisebb babák esetében hisztiről beszélt, hogy ácsi, ennyi idősen nem hisztiznek a gyerekek. Ezt most sem gondolom másképp, legalábbis azzal a hisztivel kapcsolatban, amit általában hiszti alatt szoktunk érteni. Úgynevezett distressz roham azonban már ilyenkor is elfoghatja a kicsiket, amit a szülők nagyon gyakran összekevernek a nagyobbak hisztijével, és így manipulációként, zsarnokoskodásként élik meg, és ennek megfelelően próbálnak reagálni rá. Ekkora gyerekek azonban még képtelenek ilyen bonyolult agyi tevékenységre, szóval amikor azt gondoljuk, hogy hisztiznek, akkor konyhanyelven kiborulnak, elborítja az agyukat mindenféle stresszhormon, és nem tudnak magukkal mit kezdeni, ahogy nem tudnak maguktól megnyugodni sem. Szóval, ha ezt látjuk, akkor ne a hisztiről megszokott elképzeléseink szerint cselekedjünk, hanem minél előbb próbáljuk kihozni a picit ebből az állapotból, nyugtassuk meg, és távolítsuk el attól a dologtól, ami kiváltotta a kiakadást! No de ennyit a gyermeklélektanról.) Visszatérve Marcira, aki mit tagadjuk, rém raplis tud lenni mostanában, tisztára kalandos, hogy milyen legényke fog kinőni belőle. Azt eddig is tudtuk, hogy más, mint Csenge, miért is lenne ugyanolyan, de érdeklődve várom, hogy milyen kihívásokkal fogjuk szembe találni magunkat. Az én elvarázsolt nagylányom után azt gondoltam, hogy nem nagyon érhet meglepetés, de azért a küzdelmek ellenére mégis olyan kiváltságos szülőknek mondhatjuk magunkat, akiknek pl. soha nem kellett még őrjöngő gyerekkel és vörös fejjel kimenekülniük egy boltból. Eddig. Lehet, hogy Marcival majd ebbe is belekóstolhatunk?… De mielőtt úgy tűnne, hogy panaszkodom, muszáj eloszlatnom az aggodalmakat, egyelőre bírjuk a strapát, időnként muris is a dolog, és érdeklődve követem figyelemmel, hogy miként formálódik babából kisgyerekké ez a mi Mártonunk.

Apropó, Márton! Tegnap volt Márton napja. Boldog névnapot, Marci! Tavaly – már nem is tudom, miért – csak Csenge és Apa mentek el Szentendrére, a Skanzenbe, de idén már mind a négyen felkerekedtünk, és egy igazán jó kis családi napot töltöttünk ott. Azt hiszem, ebből hagyományt fogunk csinálni.

És még egy gondolat Marcihoz. Talán már említettem, hogy a kezdeti nagyon durva tünetek ellenére nyárra teljesen megszűnt az ekcémája. Sajnos kb. két hete ismét előjött, szerencsére csak a pofija pöttyös egy picit. Többen is figyelmeztettek arra, hogy az ekcéma ilyen szezonális nyűg, de reméltem, hogy végleg elfelejthetjük. No sebaj, túléljük. Kenegetem – többek között azzal a házi készítésű krémmel, amit Emesétől kaptunk, meg óvatoskodom a tejjel, de ezúttal már nem fogom magam diétával kínozni, mert a jelek szerint a mi esetünkben nincs túl sok hatása…

És akkor jöjjön Csenge. Aki ovis. Huhh, nagylevegő… Elég vegyesek az érzéseim, ahogy neki is. Egyrészt büszke vagyok arra, hogy könnyek nélkül ment a beszoktatás. Azt hiszem, beért az a sokminden, amit eddig csináltunk, ahogy Csengét neveltük, ahogy elhalasztottuk az ovikezdést, ahogy megérkeztünk ide. És Csenge megszerette az ovit, örömmel tanulta az új szabályokat, élvezte, hogy gyerekek között van, aztán, hogy délután ismét visszatérhet hozzánk. Aztán történt egy csúnya eset. Három-négy nagyfiú összeállt, és megverte. Egy anyának mindig rossz ilyet hallani, de fel voltam rá készülve, gyerekközösségben szinte elkerülhetetlen a verekedés. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy több nagyfiú (a vegyes csoport 6 évesei) fog majd nekiesni egy picilánynak, ütik, fojtogatják, ráadásként azt mondják neki, hogy nem mehet oda az óvónénihez. Ahogy arra sem számítottam, hogy mindezt Csengétől fogom megtudni, és nem az óvónőtől, aki úgy adta át nekünk a gyereket (mint mindig), hogy “nem volt semmi, jól elvannak”. Egy olyan eset után, amitől Csenge annyira megijedt, hogy nem mert oviba menni, és azóta is fél ezektől a fiúktól. Mivel nem az óvónőtől tudtam meg a dolgot, először azt hittem, nem is tudott róla, aztán kiderült, hogy tudott róla. Akkor? Másnap reggel beszéltem az óvónővel. Sajnos éppen a másik volt bent, így ő nem tudott az esetről. De miután éppen aznap reggel egy másik anyuka is panaszkodott neki, azzal vitte be a gyerekeket, hogy akkor most leül a csoporttal, és megbeszélik a dolgokat. Este kérdeztem Csengét, hogy mire jutottak, de állítása szerint, ez a beszélgetés végül nem történt meg… Részemről itt omlott össze végleg a bizalom.

Aztán jöttek egymás után az olyan apróságok, amikből sok kicsi sokra megy. Hogy mennyire nincs lehetőség a kreativitás kibontakoztatására, pl. mikor az öltözőszekrények fölött 30 tök egyforma festett almafa fogadott egyik reggel. Helyesebben csak 29, mert Csenge másképp gondolta a fa lombját megfesteni, mint ahogy “kellett volna”. Aztán, hogy kb. már a második hétre megkapta (egy másik kislánnyal együtt) azt a bélyeget, hogy lassú. Azért, mert soha nem neveltük úgy, hogy parancsszóra ugorjon, és mert nem az a típus, aki mint egy gombnyomásra megcsinál mindent, amiről nem tudja, mi az értelme, és mert teszem azt számára nem addig tart a kézmosás, ameddig lejár az óvónő által erre szánt idő, hanem addig, amíg tisztának nem érzi a kezét. Először nem is értettem, mit értenek lassú alatt, aztán mikor megkérdeztük, azt mondták, hogy “hát olyan elvarázsolt”. Ja hát ha ez baj… És persze ha már így van, akkor nevezzük inkább lassúnak, mert az elvarázsoltság az a mi pedagógiai kultúránkban egy értelmezhetetlen, megfoghatatlan kategória. És mondjuk ezt a szülőnek is, a gyereknek is, a többi gyereknek is.

Történt mindez még szeptemberben… Szóval viszonylag hamar elkezdett bennem munkálni, hogy nem szeretném, hogy a lányom itt töltse a kisgyermekkora zömét.

Aztán jött az október, amikor Csenge egész hónapban hiányzott, mert valahogy mindig addigra lázasodott be megint, amikor újra ment volna oviba… Hm…

A hónap végére én már biztos voltam benne, hogy váltani kell, az óvodáról keringő rémhírek pedig csak megerősítették ezt bennem. A beszoktatáskor és a reggeli/délutáni jövés-menéskor magam is azt éreztem, hogy itt valami nem kerek… a pedagógusok kiégett arca, a szeretet nélküli légkör, a félfüllel elcsípett kíméletlen szavak… Azon gondolkoztam, hogy mi folyhat itt, ha a szülők éppen nem látják? A többi szülőtől aztán megkaptam a választ: sok itteni óvónőtől bizony nem idegen a megszégyenítés, a gyerek megrázása, egy-két pofon. (Ha valakinél nem verné ki automatikusan a biztosítékot a dolog, íme a közoktatási törvény: “10 § (2) A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.”)

Sikerült Apával is megvitatni a dolgot, így felkerestük a helyi Waldorf óvodát. Ezekben a napokban zajlik az ismerkedés. Már ez is egészen másképp történik… De erről még biztosan fogok külön is írni.

És hogy ne csak lehangolót írjak (illetve a Waldorf ovi már nem az, az nagyon jó!!!), jöjjön néhány Csenge-gyöngyszem azok közül, amiket nem felejtettem el felírni:

Nyáron az idős, pocakos szembe-szomszéd bácsi topless rendezte a kertet. Csenge elkezdett kuncogni, hogy pucér a bácsi, majd megjegyezte, hogy biztosan azért, mert akkora a pocakja, hogy nem fér rá a pólója.

Már régebben történt, hogy Hugi (az egyik nagynéni) járt Londonban, és utána átjött hozzánk a vásárfiával, meg elmesélni, hol járt. Így már Csenge is tudta, hogy Hugi “Londomban” volt. Aztán mikor mi említettük a beszélgetés közben Londont, Csenge kikelt magából, hogy “az nem a te Londod, hanem a Hugi Londja!”

Egy kis mese: “A panda nem bánt, hanem aranyos. Ha odamegyünk a ketrecéhez, adok neki enni, és a karomba veszem a kisbabáját, és így elringatom (mutatja). De nekem nincs tejem, nem tudom azzal elaltatni, hanem az énekemmel altatom el.”

A WC-ről kikiabálva: “Nem jött pisi, mert nem nyitotta ki a kaki az ajtót neki.”

Egyik alkalommal, mikor nálunk aludt Ági nagyi, Csenge elkezdte a szokásos költözködős mókát, mert ilyenkor képtelen eldönteni, hogy hol is aludjon, velünk vagy a Nagyival. Egyszer csak közli, mikor épp kikötött nálunk: “Nem hagyhatom a nagyit egyedül aludni, mert mi kettőformák vagyunk.”

Megyünk a temető mellett. Csenge megjegyzi: “Ott van a temető.” Majd megnyugtatóan hozzáfűzi: “Azt hiszem, már mindenki meghalt benne.”

Nézünk ki Csengével az ablakon, és megdöbbenve látom, hogy az eresz környékén hemzsegnek a szúnyogok (ősszel). Fel is teszem a kérdést: “Mit keresnek itt a szúnyogok október közepén?!” Csenge válaszol: “Szerintem vért. Embervért. De nálunk van.”

Még sok minden történt ősszel, pl. készült néhány horgolmány, őszi dekoráció, stb., nagyjából túl vagyunk az őszi kerti munkákon (bár a lombhullás még várat magára), megkezdődött a madáretető szezon – szokatlanul nagy madárforgalommal, de minderről majd később írok, remélem képekkel együtt. Most ennyi fért bele.

Marci 11, avagy a nagy “Eleven”

Bő egy hét késéssel ugyan, de íme egy rövid beszámoló arról, hogy milyen kunsztokat tud a 11 hónapos Marci.

Növekedés:

Ez a fránya táplálékallergia zavart okoz a felszívódásban (is), de nagy örömömre a pelenka tartalma újabban arra enged következtetni, hogy most már sokkal hatékonyabban emészti meg az ételeket. Mindenesetre az utóbbi hónapok megpróbáltatásai sajnos meglátszanak a súlyán is (8,7 kg). Nem azt mondom, hogy sovány, de a kezdetben húsgombócnak induló legénykém most inkább az átlag alsó tartományába esik.

Ami az egyéb növekedési adatokat illeti: lassan hivatalosan is kinövi a 74-es ruhákat, a haja egyre sűrűbb, sőt megvolt az első nyírás is (két részletben: először csak punkosítottuk, hogy ne tűzze a nap a feje tetejét a tengerparton, de azóta letoltuk a taraját is), és ahogy azt már korábban elújságoltam, augusztus eleje óta három foggal rendelkezik, ami mellé a jelek szerint hamarosan csatlakozik a negyedik is.

Tudományok:

Marci arra a következtetésre jutott, hogy ha lépést akar tartani a meglehetősen szószátyár és örökmozgó nővérével, akkor nem aprózhatja el ezt a fejlődés dolgot. Így aztán már önállóan jár, mindenhova felmászik, ahova lehetősége van (ahol nincs, ott teremt, azaz épít magának), és egy 11 hónapos férfiemberhez képest meglepően gazdag szókinccsel rendelkezik, amit részben saját igényei kifejezésére fejlesztett ki, részben Csengétől lesett el (utóbbiakat még nem teljesen tudja értelmezni, csak időnként ad hoc módon bedobja őket a köztudatba). Íme a szótár:

anya = (1) “anya”, időnként “apa”, (2) “vegyél fel!” – bármelyik, aktuálisan a szívéhez közel álló rokonnak

appa = “apa”

anyaanyaanya = “anya, szükségem van rád, csak te segíthetsz, mooost!!!”

gyere ide = “gyere ide!”

add ide = hangulattól függően “kérem szépen” vagy “ha nem adod ide rögtön, magam veszem el, és abban nem lesz köszönet!!!”

ide = “ide szeretnék bemászni / felmászni / leülni / (stb.)”

enyém = na ez például egy olyan szó, amiről valószínűleg még nem nagyon tudja, mit jelent, csak azt érzi, hogy valamiféleképpen tárgyakhoz kapcsolódik

tete = “tessék, odaadom” (persze időnként meggondolja magát)

opp, oppá = “hoppá” (esés, fenékre huppanás esetén)

nem = “nem”, “ne!”, időnként pedig csak úgy mondogatja a mondogatás kedvéért (szintén Csenge hatásra)

A játék terén is komoly előrelépéseket tett. Ugyan még javában zajlik a kirámolós korszak, de néhány dolgot már kezd arra használni, amire valójában kitalálták őket, pl. tologatja az autót, kanállal kavar a tálban, gurítja és dobálja a labdát (mármint célzottan, valakinek vagy valahova), kopácsol a xilofonon, meg ilyesmik.

Ami a temperamentumát illeti, időnként végtelenül akaratos, és ennek megfelelően rendesen ki tud akadni, ha valami nem az elképzelései szerint történik, de közben óriási szíve van, időnként megdöbbentően együttérző, és birkatürelemmel viseli a nővére kiképzését, mert szinte mindegy mit művel, csak együtt legyenek, együtt játsszanak…

Szóval minden nyűgünk ellenére egy lélekben nagyon kerekecske gyerekecske van kibontakozóban.:)

Tanuljunk-e hordozni a jútyúbról?

Beszélgetés, emailezés, fórumozás közben gyakran felmerül a kérdés: szabad-e a babahordozást jútyúbról tanulni? Ilyenkor mindig elmondom, hogy a jútyúbos videók hasznosak tudnak lenni, ha nincs más, de nagyon fontos szem előtt tartani két komoly hátrányukat:

1. A videó “egyirányú” műfaj, nincs visszajelzés.

2. Akárki feltölthet ilyen videót, akármilyen tudással.

Mondom, akárki…

Csak félig vicceltem…;)

 

(Klikk ide, ha nem tudod lejátszani a videót!)